Angyalos ágy

Egy bácsihoz hívtak, hogy kell valami korlát egy ágyhoz. Mert sajnos a bácsi le van bénulva és éjjel nincs vele senki. Nappal egy öreg néni látja el az ágyban fekvőt. Hiába tettek székeket az ágyhoz, reggelre a bácsi mindig a földre került.

Mostanában nagyon összegyűltek az ilyen apró munkák. A baj, hogy ezek mind sürgősek és akkor elcsúsznak a határidők a nagyobbacska munkáknál. És így válok komolytalanná. Megszoktam már.

Elmentem a bácsihoz, ő magyar, románul majdnem semmit nem ért, a néni meg román, nagyon keveset ért magyarul. Szerencsére valamennyit tudok mindkét nyelven. 

A bácsi elmondta, hogy kell neki egy korlát, eddig székeket tettek oda, de mi lesz az angyalokkal, akik éjjel a székeken ültek, ha én most korlátokat teszek oda neki? A néni meg azt mondta, hogy találjak ki valami könnyű rácsot, hogy nappal ő is könnyen elvehesse, de meg is tartsa a bácsit éjjel az angyalaival együtt.

Hát nehezen jött az ihlet a ráccsal. Volt egyéb befejezni valóm, meg tele lett a fejem a faházakkal. Hogy legyen? Kivel? Mivel? Mi lesz a családdal? Stb. Aztán az a valaki, aki elküldött a bácsihoz, újra hívott, hogy kitaláltam e valamit? Megígértem hétfőre, azaz mára. Aztán vasárnap kiagyaltam egy könnyű valamit. Fel is szereltük ma reggel. Mindenki boldog volt. Nem esett szó az angyalokról többet, én sem erőltettem. A néni akart fizetni valamennyit, nem fogadtam el.

Mondtam Giginek, csak ide ne kerüljön az ember. Nem kérek mást Istentől, ha én is ilyen helyzetbe kerülök, kerüljön egy lúzer asztalos, aki tákol majd nekem egy rácsot. Amin az angyalok is csimpaszkodhatnak.

Megnyomtuk az autót, beindult és már tekertünk egy másik munkához.